A bútorfestés iránti szenvedély egy pillanat alatt elkaphatja az embert. Az első ecsetvonással még csak ismerkedünk, aztán mire észbe kapunk, már szinte az egész lakást új színbe öltöztettük. Ipacs Éva is először az ajtó átfestésével incselkedett, majd kis idő múlva már az előszoba és a hálószoba is Annie Sloan színeiben nyerték el megújult külsejüket.

Éva lakberendezőként dolgozik, és mindig nagyon fontos volt számára, hogy szép és harmonikus enteriőr vegye körbe. A benne tomboló szenvedély hívta életre, hogy belevágjon a kreatív hivatásba, de a kezdetek kezdetén sok bátorságot kellett gyűjtenie, hogy megtegye az első lépést régen dédelgetett álma felé.

“Egyre többen biztattak, hogy tárjam fel, bontakoztassam ki, tegyem mások számára is elérhetővé ezt az alkotó énemet. Nemrégiben a Lakáskultúra munkatársai vélekedtek hasonlóképp. A magazin a közelmúltban járt nálunk, lefotózták a házunkat, érdemesnek tartva otthonszépítő „munkámat” arra, hogy a nyomtatott újságjában megjelentessék. Legtitkosabb álmom vált valóra és végre sikerült elhatározásra jutnom: nem álmodozom tovább, a tettek mezejére lépek. Elkezdtem egy lakberendező képzést, így a jövőben ezt a tevékenységet – a jelenlegi munkám mellett – immár hivatásszerűen űzhetem.”

Egy három részes blogcikk sorozatban mutatjuk meg, hogyan alakította át Éva az otthonukat, amelynek első részében az ajtó és az étkező kap szerepet. Fogadjátok szeretettel Éva történeteit, amelyet személyesen mesél el most Nektek a következő sorokban!

 

Minden az ajtó lefestésével kezdődött

Pár évvel ezelőttig az otthonunk falai, bútorai, kiegészítői mind-mind fehérek voltak, az enteriőr csupán nyomokban tartalmazott színeket. A fehérhez kontrasztként leginkább fekete, illetve natúr fa felületeket, bútorokat válogattam. Talán a mai napig maradt volna ez a homogén berendezés, ha nem lettem volna elégedetlen az étkezőnkből és a konyhánkból nyíló fenyő ajtókkal. Eredetileg a fekete konyhapultot igyekeztem lágyítani azzal, hogy fa ajtót választottam mellé, de az összhatás mégsem tetszett és túl komornak is találtam.

A szívem mélyén a kezdetektől tudtam, a megoldás az lesz, ha színt viszek a helyiségbe, és nyilvánvaló volt, hol kell először változtatást eszközölnöm. Ekkor még nem is sejtettem, hogy az otthonunk színessé válása – mely egyébként egy hosszan tartó folyamat volt – ezeknek az ajtóknak a lefestésével kezdődik el.

Mivel nem akartam a csiszolással bajlódni, olyan festéket kerestem, amelyet a lakkozott felületre is felkenhetek. Elkezdtem böngészni a neten, így találtam rá a Nemiskacat látványműhelyre és az Annie Sloan krétafestékekre. A színes kínálatból a Lem Lem Annie Sloan puha melegzöld színe fogott meg leginkább, és ahogy megérkezett a rendelésem, neki is álltam a festésnek.

Nagyon egyszerű volt, nem igényelt semmilyen előkészületet, csupán egy száraz ronggyal kellett az ajtót a portól megszabadítanom. Két rétegben vittem fel a festéket, a végén Annie Sloan Clear wax-al zártam.

Az ajtó kezdett új arcot ölteni, én pedig új érzésekkel lettem gazdagabb. Először is beleszerettem a festésbe, mint tevékenységbe, másodszor pedig éreztem, hogy valami nagy változás kezdődik. A zöld ajtó és a mellette álló kandalló piros téglaborítása hajbókoltak egymásnak, a színek megelevenítették a berendezést, a házunk új, életteli oldala kacsintott felém.

Viszlát fekete-fehér! Helló színek!

A zöld ajtóban hónapokig gyönyörködtem, de még mindig nem gondolkodtam további színekben. Jó pár hónap eltelt, amikor egyik ismerősöm garázsában megláttam egy piros széket és – nem értettem, mi történik, hiszen azelőtt soha nem szerettem ezt a színt –, megszólított. Egyszerűen haza kellett vinnem. A tulajdonossal megkötöttük az üzletet, új szerzeményemet pedig beállítottam az étkezőbe, fekete-fehér társai közé.

Ugyanekkor történt, hogy a fiam iskolájának ebédlőjében megláttam egy nagy fa asztalt, körülötte különféle színű székekkel. Máris tudtam, hogy miért kellett nekem az a piros szék és igazából ekkor ütött az étkezőnk fekete-fehér székeinek utolsó órája, mert hazaérvén azonnal meg is rendeltem újabb három színt az Annie Sloan krétafestékek palettájáról. Így került a piros szék mellé egy kék, melynek színe Aubusson Blue, egy sárga, ennek neve: Arles, és egy – az ajtó színénél mélyebb – zöld szín, melynek neve Amsterdam Green.

Ahogy az újonnan elkészült színes székeket sorban az asztal köré állítottam (melyet szintén Annie Sloan festékkel feketére festettem) az étkező hangulata mintegy varázsütésre, azonnal megváltozott: derűs és vidám lett.

Na jó, csak még egyet!

A házunk egyre színesebbé vált, én pedig a fekete-fehér fotókat – amelyek korábban a falakat díszítették – elkezdtem festményekre cserélni. Három galériafalat alakítottam ki a gyűjteményem számára: egyet az előszobában, egyet a nappaliban, egyet pedig a hálószobában. A festményeket úgy válogattam össze, hogy egy-egy falra a színben, hangulatban passzoló darabok kerültek. Közben lassan kúszott be a gondolataimba az az ötlet, mi lenne, ha a szép, színes festményeknek színes hátteret adnék. Egyelőre még szívem legrejtettebb zugába raktároztam el ezt a tervemet, mert a falfestéshez bátorságot kellett gyűjtenem.

Előbb egy másik nagyobb felülettel: két – korábban szintén fehér – polccal próbálkoztam. A polcok laminált bútorlapokból készültek és előtte a kamrában teljesítettek szolgálatot: konzervek, tészták, befőttek, savanyúságok, liszt, cukor, stb. sorakoztak rajtuk. Mivel nem voltak drága darabok, gondoltam, ha elrontom, akkor sem lesz nagy kár értük. Ha nem sikerül a festés, legfeljebb visszakerülnek a kamrába, úgysem látja majd ott senki őket. Ideális alanynak bizonyultak tehát ahhoz, hogy megtapasztaljam, hogyan „működik” a krétafesték laminált bútoron.

Mivel időközben teljesen beleszerettem az Aubusson Blue színbe, végül ezt választottam ezekre a polcokra is. A festék felvitele – ahogy gondoltam – már nem volt annyira egyszerű, mint a fa esetében, többször át kellett kennem, de a végeredmény kárpótolt fáradozásaimért. Miután megszáradtak, ezeket a bútorokat is – ugyanúgy, mint fából készült társaikat – Annie Sloan Clear wax-al zártam.

A kék színtől újjászülettek, teljesen más arculatot kaptak. Dehogy akartam már őket a kamrába száműzni! Mivel szélességük éppen megegyezett az étkezőnk egyik falának szélességével, oda kerültek. Rápakoltam kedvenc bolhapiaci szerzeményeimet, tetejére pár festményt állítottam, és majdnem teljessé is vált az összhang. De csak majdnem, mert még mindig izgatott annak a lehetősége, hogy a házban néhány falat színessé varázsoljak, és végre megszületett az elhatározásom: a polc mögötti falakkal kezdem.

Neki is láttam az előkészületeknek. Mivel csak egy falfelületet akartam lekenni – azt, ahol a polcok állnak -, ezért ragasztószalaggal lefedtem a szomszédos falfelületekkel, illetve a plafonnal való találkozási egyeneseket. Erre azért volt szükség, mert egyébként erősen figyelni kellett volna, nehogy az ecsettel túlfussak a festeni kívánt falfelületen.

Miután ezzel elkészültem, fogtam egy festőhengert és egyszerűen lefestettem a kívánt felületet, a problémásabb részeknél (sarkoknál, fűtéscsőnél) pedig ecsetet használtam. Az első réteg száradása után maradtak olyan felületek, amelyeket a festék nem fedett le teljesen, de ezt a hibát a második réteg orvosolta.

Amikor megszáradt a festék, lehúztam a ragasztócsíkokat, a polcokat a fal elé állítottam majd gyönyörködtem az új étkezőnkben. A kék falszín remek háttere lett nemcsak a polcoknak, de a színes székeknek is. Az pedig külön jó, hogy az étkező egyik székén a fal és a polc színe visszaköszön, így teremtve egységet és harmóniát a térben.

…és drága Olvasóink, ez még csak a kezdet! Éva olyan nagy kedvet kapott a festéshez, hogy (ahogy korábban említettük) a hálószobát és az előszobát is felújította Annie színeivel. Alig várjuk, hogy megmutassuk a lakás további csodaszép részeit is! Addig is nézzetek körbe Éva Instagram és Facebook oldalán, hiszen szuper lakberendezési tippekkel vár Titeket, amiket könnyedén hasznosítani tudtok!