Mai “Ki van az ecset mögött?” blogsorozatunk részében egy olyan tehetséges alkotót szeretnénk Nektek bemutatni, aki már nem először hívja fel magára a figyelmet gyönyörű bútorátalakításaival. Az  “Így festek én!” pályázaton Kisvacak Műhelyétől a Bohém alkotás különdíját nyerte el Vaszkó Zsolt, aki az Amsterdam Green Chalk Paint festékkel adott új színt választott bútorának.

Az egyedi festési technika talán ismerős lehet, hiszen Zsolt korábban az Alkotó Energia Pályázaton is nyert. Fogadjátok szeretettel a vele készült interjút, aminek bizony lesz még folytatása!

Tudjuk, hogy az „Így festek én!” pályázat előtt már festettél sok bútort, mesélj a tapasztalataidról!

Az igazi tapasztalat talán az, hogy tényleg a gyakorlat teszi a „mestert”… Néha el kell rontani teljesen pár alkotást még akár úgy is, hogy helyre hozhatatlan legyen, hogy az ember tanuljon belőle és néha inkább vissza lépjen kettőt. Sokszor előfordult az is, hogy egy darab teljes más lett, mint aminek elképzeltem… és nem azért mert elrontottam, hanem mert a folyamat közben jöttek az ötletek és a belső sugallatok, aztán alakult, ahogy alakult.

Ezért most már nem tűzök ki fix célokat és végső designt, hanem inkább hagyom, hogy vigyen az ár magával és jobban hallgatok az ösztöneimre. Persze azért mindig van egy kiindulási alap, ahova el szeretnék jutni, de sokszor van, hogy meg kell érnie azoknak az érzéseknek és gondolatoknak amivel nekiállok egy bútornak vagy bármi másnak.

Ennél a bútornál a festés során mi inspirált?

Nyilván inspirálják az embert a kép keresgélésekkel és nézegetésekkel eltöltött órák, a különböző csodálatos enteriőrök, a sok más fantasztikus alkotó munkája, aztán ezekből összeáll az ember fejében, vagy inkább lelkében?… nem is tudom, szóval valahol ott bent egy ilyen gubacs, amiből aztán ez lesz.

Fontos, hogy milyen időszakát éli az ember, éppen mire van rá kattanva és milyen trendek bombázzák körbe. Itt is körül belül ez volt… Zöld, levelek, nyugodt hangulat, stb… Az sem elhanyagolható az inspirálódás során, hogy hova, milyen környezetbe, milyen céllal készül.

Milyen technikát alkalmaztál és miért azt választottad a versenyre való jelentkezésednél?

Milyen technikát? Nekem ez mindig érdekes és nem igazán tudom magam kifejteni, mert általában rávágom, hogy „hát festettem”… Ha jobban bele mélyülök, akkor alapozó, hogy szépen tapadjon a festék, aztán egy alapszín, általában 2 réteg, hogy lehessen szép sima felületet csiszolni, aztán a tónus elérése sötétebb waxszal, utána a stencil a levelekkel, ami a sötét tónus miatt már kontrasztos lesz, aztán a színtelen záró wax, és végén a fiókok belső burkolása textilbőrrel… Dióhéjban ennyi.

Hogy miért ezzel neveztem? Éppen ez volt az egyik kedvenc, illetve ez volt az egyik amit esélyesnek tartottam. (Úgy látszik bejött 🙂 ) Olyannal ami nem tetszik és amit nem tartanék esélyesnek nem is neveznék már.

Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy a Te pályamunkád is díjat kapott?

Mindig megmelengeti a lelkemet amikor díjazott leszek valahol és természetesen nagyon örültem neki. Igazából nem azért csinálom, hogy nyerjek vagy mutogassam, hogy mit tudok, de amikor így elismerik az ember munkáját az azért jól tud esni.

Szerinted, mi volt a sikered titka, ami miatt Kisvacak Téged választott nyertesként a bohém alkotás különdíjára?

Talán az állhat a dolog mögött, amiket az előbb is írtam. Ez a bútor konkrétan a tervek szerint szimplán zöldnek indult… aztán ez lett belőle. Ha a bohémat úgy fordítjuk, hogy nem mindennapi, nem megszokott, de mégsem tolakodó és van benne valami érdekes, valami mesevilágbeli, akkor ez lehet a kulcs, mert érzésem szerint ez, valahogy így sikerült.

 

…és itt még nincs vége! Zsoltnak annyi csodaszép munkája van, hogy mindenképpen hozunk Nektek még belőlük egy szuper válogatást. Kövessétek figyelemmel a blogot, hiszen az inspiráló alkotások mellett, mesél nekünk bútorfestés iránti szenvedélyéről és a TowerStreet7-ről is!