Sokszor mesélünk a bútorfestés öröméről. Arról, hogyan csempész örömöt az életbe és miként ösztönöz kreativitásra. Mai blogbejegyzésünkben Bitay Andi, a Maison blog írója és a Kacatmentes otthon podcast kitalálója mesél arról, hogyan kúszott be a bútorfestés az életébe. Ha kíváncsi vagy, hogyan forgatta fel Andi életét az új hobbi, és milyen érzéseket hívott elő belőle, akkor tarts velünk következő percekben. Jöjjön hát az ő története!

A minap érdekes dolgot figyeltem meg magamon. Ahogy nézegettem a nappalinkat és azon agyaltam, hogyan tudnék kicsit változtatni a stílusán, megakadt a szemem az ütött-kopott, olcsó és jellegtelen komódon. Néhány évvel ezelőtt arra gondoltam volna ebben a helyzetben, hogy mihamarabb ki kell cserélni egy újra. Most azonban az futott át az agyamon, hogy le kéne festenem valami ütős, karakteres színre.

Félre ne értsetek, ez nem azért történt, mert időközben hatalmas bútorfestő tudásra tettem szert. Egyáltalán nem.

Sokkal inkább annak köszönhető, hogy megismertem az Annie Sloan festékeket és bátran merek abban gondolkozni, hogy átfestek egy bútort kidobás helyett.

Szerintem, ha valaki egyszer kipróbálja a bútorfestést, akkor azt nagyon gyorsan fogja követni a második alkalom, és utána már nincs megállás, elkap a lelkesedés és mindent színesben kezdesz el látni. Legalábbis, én így voltam vele. No de, mégis mire ez a nagy lelkesedés? Ahhoz, hogy ezt megfelelően el tudjam mesélni, engedjétek meg, hogy kicsit visszamenjek az időben.

Tudni kell rólam, hogy abszolút nincs kézügyességem. Már az iskolában is utáltam a technika órákat, ahol bár lelkesedtem az olyan feladatokért, mint a varrás vagy a kötés, de a végeredmény sosem hasonlított arra, amit a tanár készített. A rajzórákról már nem is beszélve…

A férjem a mai napig vicceket gyárt arra az esetre, ha együtt rajzolok az öt éves fiúnkkal, ugyanis nem lehet eldönteni, hogy épp kinek az alkotását láthatjuk a papíron. Mindez természetesen megadta nekem azt a hátteret, hogy igyekszem kerülni itthon a kézzel készített dolgokat. Pedig bloggerként, milyen sikereket érhetnék el velük a Pinteresten.

E helyett inkább mindent megveszek olyan szakembertől, a kivalóban ért ahhoz, amit csinál. Vagy rosszabb esetben egy nagyobb multitól, áruházlánctól, ahonnan elérhető áron potyognak ki a silány minőségű és stílusosnak nem éppen nevezhető bútorok, dekorációk.

Így történt meg az, hogy néhány évvel ezelőtt teljesen idegennek éreztem az otthonom. Olyan helynek, ahonnan nem tudtam egyetlen dolgot sem kiemelni, ha azt kérdezte volna valaki, hogy mit szeretek itt a legjobban.

A változást néhány megörökölt régebbi fabútor hozta meg.

Volt köztük ugyanis egy kisebb, barna faasztal, amin csúnya foltokat hagyott a víz, én pedig életemben először úgy döntöttem, le fogom festeni. Hosszas mérlegelés után a biztosat választottam: fehér lesz az asztalka.

A szerencse úgy hozta, hogy épp ekkor ismertem meg az Annie Sloan márkát és azonnal megragadott az ígéret, miszerint nagyon könnyű használni a festékeket, szinte nem lehet hibázni vele. És tényleg nem!

Kétbalkezes létemre egész pofás lett a megújult asztalka, azt leszámítva, hogy az utolsó műveletnél, a waxolásnál beleakadt a rongyom egy korábban felpúposodott részbe és kitéptem egy darabot az asztallapból. De még ez sem zavart, hiszen ez már az enyém volt, én csináltam, engem tükrözött. Már nem volt idegen, hanem a történetünk része.

A munkám teljes mértékben online zajlik, ezért nagyon hiányzik az az érzés, amikor az ember a két kezével hoz létre valamit, aminek látható, tapintható az eredménye. A bútorfestés erre világított rá és olyan lendületet adott nekem, ami továbbvitt egészen egy kerámia tanfolyamig.

Rájöttem arra, hogy mennyire csodálatos dolog, ha az ember teret enged a kreativitásának, ha saját maga és a családja számára készít valamit, leteszi a kéznyomát egy tárgyon, amit lehet még az unokái is csodálni fognak.

A bútorfestés egy olyan ajándék, ami mindenki számára lehetőséget ad arra, hogy személyre szabja az őt körbevevő bútorokat és a személytelenség világából átlépjünk egy nagyon egyedi térbe. Ezt nevezem én igazán otthonnak.

Ennél szebb gondolattal nem is zárhatta volna Andi a bejegyzést.

Ezúton is köszönjük neki a szívmelengető szavakat! Elképesztő boldogsággal tölt el minket, hogy Annie festékei révén egy élményt, a boldogságnak egy szeletét adhatjuk ki, amelyet Ti formáltok magatokra.

Kíváncsiak vagyunk arra is, hogy számotokra mit jelent a bútorfestés, úgyhogy szeretettel várjuk gondolataitokat és alkotásaitokat Facebookon és Instagramon is!