Csók-Gyöngy Tímea munkáival már többször találkozhattál itt a blogon. Ma ismét egy különleges darabot hozott megmutatni. Ez a komód valóságos metamorfózison ment át, míg a kopottas, elhasználódott bútorból egy csodaszép, és különleges darab nem lett. Nézd meg lépésről-lépésre, hogyan alakult át Timi kezei között!
A komód több izgalmas megoldást is tartogat: egy tükrös mozaikot, transzfertechnikával készült dekorációt és aranyozott részleteket is. Egy igazi multitechnikai élmény
A komód az elhalálozás előtti állapotában került hozzám.
Minden porcikája hibás volt már. A hátsó két lába hiányzott, de a meglévő kettőt is megette már az idő. Ezeket eltávolítottam. Semmi hiányérzetem nem volt lábak nélkül, emiatt meg sem próbáltam pótolni. Helyenként a díszléc meglazult, ezeket ragasztóval és fej nélküli szeggel erősítettem vissza. A fiókok is igen rozoga állapotba kerültek már. Mind a négyet deszkáira szedtem, megcsiszoltam azokat és újra összeraktam. Kívülről sem maradt el a csiszolás, amit alapos portalanítás követett. A bútor teteje egyenetlen, repedt és csúnya olajfoltos volt. Legjobbnak láttam új fa lapot vágatni rá, mert nagy terveim voltak vele 🙂
A komód alapszíne Annie Sloan festékei közül, a Provence. Ezzel egy rétegben festettem jó bő felhordással. Nem vártam meg a száradást, hanem meg-megvizezett ecsettel helyenként Old White és Aubusson Blue színekkel tettem foltossá a felületet. Száradás után több helyre is repesztőlakkot kentem. Megvártam egy 24 órás száradási időt -biztos, ami biztos- és utána egy irányba kenve a festéket, egy-egy ecsetvonásokkal ezeket a részeket megfestettem.
Túl jól nem nézett ki még ebben az állapotban a felület, de legalább a repesztés szuperül sikerült ! A foltokat megcsiszolgattam, főleg a körvonalát. A csiszolás hatására az apróbb, vékonyabb repedések is jobban láthatóvá váltak. Itt-ott fáig koptattam a felületet. Zárásként Annie Sloan két waxát használtam. A világos és a sötét viaszokat váltogattam, ügyelve arra, hogy a repedéseket először mindig a sötétebbik fajtával töltsem ki.
A komód két szélén a faragott oszlopok Old Violet színt kapták. Itt erősen meg-meg csiszoltam, akár fáig is. Még megbolondítottam Antoinette púderes lágyságával, de csak érintőlegesen, amolyan száraz ecset technikával, aztán következett a füstfólia ragasztás. Kis részeket kentem be a Gold Size ragasztóval s arra simogattam óvatosan a leheletnyi vékony lapokat. Száradás után én egy ecsettel sepregettem le felületet. A lehulló fólia darabokat is mindig újra felhasználom, még a morzsákra töpörödött maradványokat is elteszem 🙂 A viaszolás itt sem maradt el, a füstfólia is igényli a felületkezelést !
Egyik számomra kedves képzőművészeti alkotás, Alexandre Cabanel francia festőművésznek az egyik leghíresebb festménye, Vénusz születése.
Ezt a képet kívántam a bútor fiókjaira varázsolni. Megkerestem az interneten a legjobb minőségű feltöltést az adott képből és azt szerkesztettem a Photoshop nevű programmal 110×90 centis nagyságúra. Ezt A3 lapokra nyomtattam ki lézernyomtatóval. A fiókokat több rétegben lefestettem Old White színnel és szép simára csiszoltam. Eddigi tapasztalataim szerint ez a legjobb alap a ragasztásos transzfer technikához. A papírlapokat ollóval felszeleteltem a fiókok előlapjainak és tartó léceinek méretére.
A technikához transzfer médium oldatot használtam. Csak fiók felületét kentem be a ragasztóval, sajnos a lapot átkenni már nem volt elég idő ekkora méretnél, mert addigra megszárad az egész. Így is nagyon kell iparkodni a felhelyezéssel. A lapot érdemes többször átsimogatni erőteljesen, hogy a levegős buborékok távozzanak.
Mindenképp maradjunk türelmesek és várjuk meg az egynapos száradási időt.
Ha ez letelt, meg kell nedvesíteni a felületet és ledörzsölni a papírt. Ezt érdemes száradás után ellenőrizni, mert gyakran csak 2-3 alkalom dörzsölgetés után lesz tökéletesen az eredmény.
Nagyon igyekeztem a papírok illesztésénél, de sajnos még így is feltűnően látszódtak a vonalak. Nos…, igen, itt még érződik a kísérletezgetés 🙂 De sebaj, előnyt lehet kovácsolni a hiányosságokból, főleg ha amúgy is az antikoltra jellemző stílusjegyekkel dolgozunk.
Helyenként még belecsiszoltam és festéssel igyekeztem eltakarni a szabályos vonalakat. A végeredmény engem egy régi freskóra emlékeztet.
A tetejére előkelő csillogást álmodtam. Valamit, ami nem hétköznapi.
A felhasznált képen a női alak a tengerből emelkedik ki. Ezt továbbgondolva jutott eszembe,hogy milyen gyönyörű, mikor a hullámzó vízre rásüt a nap és szikrázó ragyogásként tündököl a felszínén. Emiatt esett a választásom a tükörmozaikra, amit hobbi boltban vásároltam meg.
Az egésznek készítettem egy keretet vékonyka fa lécből.
Természetesen ezt a keretet festettem és viaszoltam is, csak aztán kezdtem hozzá az apró tükörkockák beleragasztásához. Ez nagyon sok ideig tartott 🙂 Egy hétig töltöttem ezzel az időm, mondjuk én nagyon szeretem az e fajta monoton munkákat.
Vízszintesen és függőlegesen is egyenlő távolságokat igyekeztem hagyni minden egyes kocka között. A munka végeztével utolsó simításként saját magam által megszínezett anyaggal kifugáztam ki a felületet.
A cikket írta:
Csók-Gyöngy Tímea
Facebook: Selyemfény Műhely
E-mail: selyemfeny@gmail.com
Hagyj üzenetet