Az antikolás az a technika, amelyre kevés konkrét szabály létezik, és ráadásul saját magadnak kell megtalálni azt a pontot, ahol úgy érzed, épp jó, és ne tovább.

Világos, fehér színnél talán még kényesebb a helyzet, mert minden csiszolt folt, él nagyon látványos.

Mit lehet tenni?

Segít, ha sikerül végiggondolni, milyen végeredményt szeretnél, és innen VISSZAFELÉ haladva megtervezni, majd rétegesen felépíteni a “művet”, festeni, lakkozni. Így az utolsó simításokat jelképező csiszoló mozdulatok nagyobb magabiztossággal adják meg a koptatott hatást.

Selyemfény műhely alkotójának, Tímeának ebben nagy gyakorlata van, épp ezért érdemes ellesni a most készült tálalószekrény átalakításának egy-egy lépését, ha te is hasonló munkán töröd a fejed!

===

Tudom, talán furán hangzik, de én ezt a nagyméretű tálalót “véletlenségből” vettem meg. Úgy történt, hogy épp a vasárnapi ebédfőzés közben kattintgattam a telefonomon, nézegettem az efféle bútorokat és sikerült pont a legnagyobbat meg is venni. Ez persze nem volt véletlen, a kedvenceim ezek a neobarokk stílusú, hatalmas bútorok, amelyeknek helyet találni nem egyszerű.

Szerencsémre gyorsan gazdára talált, és nem kellett sokáig kerülgetnem. A nagyobbik fiam óvónőjének nagyon tetszenek a munkáim, és gyakran érdeklődik, min dolgozom. Amikor meséltem neki a gyönyörű tálalómról, azonnal beleszeretett és csak annyit kért, hogy fehér legyen, antikolva.

Nagy örömmel kezdtem a munkának.

A bútort teljes egészében megcsiszoltam, a tetején a tiszta fáig. Ez nagy munka egy ekkora felületen, de megéri, mert gyönyörű lett. Az eredményt Annie Sloan barna viaszával tettem hangsúlyosabbá, így természetesen mélyül a színe és a fa erezete is jobban kirajzolódik.

Szeretek alapos munkát végezni, ezért a bútor belsejét is lefestettem. Elhagyható lenne, de nekem ez is hozzátartozik a teljes megújuláshoz. Egyszerű barna színt választottam.

A festés mellett némi javításra is szükség volt, mert a bútor már úgy érkezett, hogy íves pereme kitört egy kis részen, amely darab szerencsére megvolt. Először három lyukat fúrtam a bútorra, amelybe nyolcas tipliket ragasztottam. A levált részt ugyanúgy megfúrtam a megfelelő helyeken és így illesztettem vissza. Ma már tudom, hogy ezt csapozásnak hívják.

Egy korábbi munkám alkalmával átvérzett a festésem.

Ez azt jelenti, hogy a pácolt fából a vizes festék kioldja a pigmenteket és foltosra színezni a festett felületet. Ezt akkor bosszantónak találtam és persze javítottam, de ez alkalommal szándékosan igyekeztem előidézni ezt a fajta foltosodást.

Az Annie Sloan palettáról a különböző fehér színekből én az Old White árnyalatot választottam.

Az első rétegnél enyhén vizezett festéket használtam, és a felület foltos lett. Száradás után a második réteget már normál sűrűségben használtam, de helyenként még itt is átütött a barnás, sárgás elszíneződés.

Természetesen nem szerettem volna ennyire foltos végeredményt, ezért lezártam a felületet oldószeres lakkal. Ennek a sárgás színe még külön jól jött a későbbi csiszolásnál, de itt a negyedik rétegként ismét a fehér színű krétafesték következett. Így lett a felület szép egyenletes és egyszínű.

Festés után következett az antikolás.

Szerintem ez akkor a legszebb, ha az teljesen élethű. Tehát ott érdemes visszacsiszolni, ahol az idő is megtenné ezt a használat során: éleken, a sarokrészen , a fogantyúk körüli részeken.

Durva és finom szemcsés papírokat is használtam, a legjobb, ha tartunk ilyenkor magunknál 60-as,80-as és 100-as csiszolópapírokat és ezeket váltogatjuk. Csak ott koptattam, ahol ez természetesnek érződik.

A csiszolás hatására megjelenő sárgás, barnás, néhol krémszínű elszíneződéseknek remek a hatásuk. A lakk meg is erősítette a festett felületet, így a koptatás bár nehezebb, egyúttal jobban is irányítható volt.

Ezt a lakkal zárt megoldást akkor is érdemes használni, ha eltérő színre koptatunk vissza.

Végül a felületet több réteg matt lakkal zártam és visszakapta az eredeti rézfogantyúit is, megtisztítva. Én nagyon elégedett vagyok, bízom benne, hogy jól látszik a fotókon az eredmény: sikerült megidézni az “öregséget”.

===

Gratulálunk az új régi bútorhoz, biztosak vagyunk benne, hogy az óvónéni el van ragadtatva a látványtól. Az antikolásra vonatkozó kérése maximálisan megvalósult, a barna és a fehér kontrasztjának köszönhetően pedig a tálaló megőrizte korabeli hangulatát.

Kattints át Selyemfény műhely oldalára, és less bele fotóalbumaiba, amelyek eddigi bútorairól készült csodás képeit rejtik!